Újra... néha előre és néha hátra tekintek az anyósülésről... elszalad mellettem az élet.
Akinek nem inge...
Ha mégis felpróbáltad és jó rád... hm... így jártál!
... miért nem tud normális lenni valaki, akivel Te is normális vagy?
Van két ember az életemben, akiket szívesen látnék egy párként. Hm... még be is jönnének egymásnak... az egyiknek pénze van... a másik kisfélórás. Elvetemült és hazug mindkettő. A saját gyerekein élősködnek. Egy igaz szavuk sincs. A boldogság az nekik, ha a másikat vergődni látják. Csalnak... adót, ÁFA-t, embert. na, jó, az egyik legalább dolgozik és fizeti a számláit. A másik élősködő. Mondom, jól kijönnének egymással...
No, vannak ők ketten nekem... Türelemmel vagyok irántuk, megértem a bajaikat... sőt még azt is, hogy miért rajtam toporzékolnak... De... ha én normálisan közeledek feléjük, akkor ... már csak a kis intelligencia miatt is... és a skacok miatt... nem kellene normálisan... feltétel szabások nélkül????...
Mert elnézést... ÉN NEM CSALOK, NEM LOPOK, NEM HAZUDOK ÉS NEM RABOLOK EL SENKIT!
Van úgy, hogy vágynak ránk... megszereznek bármi áron... ránk unnak... kidobnak... befogadnak... és mi ezért újra hálásak tudunk lenni... Van úgy... igaz...Lizi!
http://www.youtube.com/watch?v=q1UTQyFy3mw&feature=related
Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen. Mi és az Isten. Lépünk, azután csönd. Ő következik. Lép. Végre! Lépünk. Eltérít utunkról. Újra lépünk. Hallgat... Miért nem siet? (Mellette óra nem ketyeg.) Sakk! - mondja. Újra próbálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki sincs körülöttünk. - Sakk! - hangzik hangtalan. - Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés. Érezzük: matt. Ezt már nem mondja. Győzött. S ekkor felismerjük, hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk. Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk. Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett. Játszunk. Ő meg én. Figyelem... Szeme sem rebben, amikor feketére lépek. Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem. Nem győzni akar. Szeretni! Játszom tovább. Míg ő az "ellenfelem", csak győzhetek. Lépek. Lép... Sakkjáték az életünk.
Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.
Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.
Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.
Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.
Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.
Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.
„Az ember ezért elhagyja
anyját és apját
feleségéhez csatlakozik,
s a kettő testben egy lesz.
Úgy hogy már nem ketten
vannak,
hanem csak egy test.
Amit tehát Isten egybekötött,
ember szét ne válassza.”
Márk 10, 6-9
Kérdezed miért vagyok eltűnve...
Ezért...
Baj van... nagy baj... itt is és ott is... Apám rákos... az egyetlen ember, akiért bármire képes lennék... Meló sok... több, mint gondoltam... Exférj... köcsögfa... Exnej feleségül mehetne hozzá, mert ugyan olyan csak nőben... Skacok erre és arra... hétvégén, ruha, kaja, ágy egy kis dumcsi velük... Meghalni sincs időm... Pasi ... édes és fáradt...
Tartom a lelket mindenkiben... miközben az enyém szép lassan elsorvad!
Emberek, nevek, arcok, mondatok,
közös ég alatt,
akik nem túl fontosak.
Kedvesek, néhány múló kapcsolat
s több, mely elmaradt.
Persze nem túl fontosak.
Hello, hello, és megyünk is tovább,
hello, hello, az ott a te utcád,
hello, hello, s egy másik az enyém,
és nem fonódnak össze, csak a legvégén.
Megérint, mikor megérintelek; másképp vártalak...
De a szó már elmarad.
Szólhatnál, mikor elbocsátalak.
Vannak jó szavak.
Persze, nem túl fontosak.
Hello, hello, így egyszerűbb nekünk,
hello, hello, csak érkezünk s megyünk,
hello, hello, mert másra nincs idő,
hello, hello, mert másra nincs erő,
hello, hello, mert minden menekül,
hello, hello, mert gyorsabb egyedül,
hello, hello, hát üldözzük tovább,
hello, hello, már én sem várok rád;
s napjaink az életünket széthordják.
Azt hiszem, egyszer velem tudtalak...
Volt egy perc. Egy nap?
De már minden fontosabb.
Hello, hello, így egyszerűbb nekünk,
hello, hello, csak érkezünk s megyünk,
hello, hello, mert többre nincs idő,
hello, hello, mert jobbra nincs erő,
hello, hello, mert minden menekül,
hello, hello, mert gyorsabb egyedül,
hello, hello, hát üldözzük tovább,
hello, hello, még ennyi köt hozzád:
a nem túl fontos mondatok közt félórák.
Hello, hello, hello ,hello, hello, hello, hello
Hello, hello, hello ,hello, hello, hello, hello
... hogy ne csak panasz és vita legyen itt...
Tegnap sütit sütöttünk... Mákos-almást... Mákot darálni nagy élvezet egy két évesnek... nyomni a gombot... amíg füstölni nem kezd a daráló... Keverni a tésztát... és még rakni bele...és még több mák... még több cukor... prüszkölni a liszttől...
- Zsózsa, még!
... látni az arcát, hogy mennyire tetszik neki... hallani a kacagását...
... és lopva nézni az apját, akinek ép megszakad a szíve a tiéddel együtt!
Boxolni, pofozkodni, hatalmi harcot vívni... ki az erősebb, ki a mocskosabb, ki tud mélyebbre süllyedni... kinek jobbak az idegei...kinek bírja a párja tovább... ki tud és nagyobbat hazudni a másiknak....
Elegem van... én ebből most kiszálltam.... ehhez tényleg kispálya vagyok...
Ja, az Oszkártól csak azt szerettem volna tudni, Ádámmal mi van... de belépsz az iwiwes oldalára és törlöd... hm... lelked rajta... tehát, már neki is hazudsz... gratulálok!
Na, pá...
Révész Sándor : Magadat mentsd meg!
Gyűjtöd a pénzt és csökken az erőd
A vágyad még csábít
Elragad fiút és elrabol nőt
Nála semmi se számít
Csillog az arany, s míg nem a tiéd
Hajszol, hogy szerezd meg
Ember, hol a mérték nem tudod
De legalább magadat mentsd meg
Vesztettél sokat, de próbálkozol még
És újra kezded a játszmát
A bróker ma dühöng, mert zuhant a font
És dollárban álmodja álmát
Te elhiszed magad és hajtod a sikert
Vajon ki állíthatna meg?
Ember, hol a mérték nem tudod
De legalább magadat mentsd meg!
Magadat mentsd meg
Hiszen szükség van még rád
A lelked a semmiért ugyan miért árulnád
Koszos kis fillérekért
Életedet adnád a semmiért
Mondd miért?
Munkaebéd és feketekávé
És az elengedhetetlen telefon
Számtalan feladat vár rád
Ezért száguldozol zsúfolt utakon
Megéri? Nem éri? Megvegyem? Eladjam?
Ettől őrülsz meg
Ember, hol a mérték nem tudod
De legalább magadat mentsd meg!
A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Kolléganő... tegnap este... második műszakja... teszi a dolgát rendületlenül és némán... nézem, hogy mit csinál... észreveszi... magát is... és kacagva mondja:
- Most lapátoltam a szart vissza a lóba... igaz?
... :)
